Egy Vaiṣṇava minden tiszteletet megad másoknak. Ő soha nem vár el tiszteletet. A tiszteletet ki kell érdemelni, nem pedig elvárni. Ha kifejlesztitek ezt a mentalitást, azt a hozzáállást, hogy az alacsonyrendűek között a legalacsonyabb rendűek lesztek, alázatosabbak, mint egy fűszál, olyan türelmesek, mint egy fa, mindenkit tiszteltek, de nem vártok semmilyen tiszteletet magatoknak, akkor érdemlitek ki a tiszteletet. Anélkül, hogy elvárnátok, kiérdemlitek a tiszteletet. Ez tény.
Miért tisztel mindenkit? Mert tudja, hogy mindenki Kṛṣṇa nyugvóhelye. Kṛṣṇa minden jīva szívében ott van, ezért adja meg a tiszteletet. A tisztelet Kṛṣṇának jár, nem a testnek. Egy Vaiṣṇava tudja ezt.
Śrīla Gour Govinda Swami Mahārāja: Suddha-Nāma Bhajana. Chanting The Pure Name.
87. oldal
