Úgy döntöttem, nem aggódok az ezerötszáz figyelmetlen mantra miatt, hanem inkább éneklek csak ötöt, de figyelmesen. Ahogyan a figyelmemet és az imáimat lassan és tudatosan a Szent Névbe fektettem, az öt mantra éneklése üdítővé vált. Arra csábultam, hogy még egyet figyelmesen énekeljek. Ezt az extrát nem azért énekeltem, mert kellett vagy mert megfogadtam, hanem azért, mert akartam!
Aztán ráébredtem, hogy a kétórás időszak alatt több, mint 50-60 mantrát figyelmesen mondtam ki! Ez egy igen jó három százalékos arány. Ahhoz a száraz rituáléhoz képest, amivé a lelki gyakorlatom vált, most a mantrák három százalékát figyelmesen énekeltem! Viszont csak a minimális öthöz ragaszkodtam, s amikor az elme el is vándorolt, nem váltam vele szemben szigorúvá, hanem csak elfogadtam a figyelmetlenségemet, s egy idő után ezt mondtam magamnak:
– Rendben, már figyelmesen kimondtál öt mantrát, s ha akarod, megpróbálhatsz még egyet!
Ahogyan az ezerötszáz mantra éneklésével haladtam, egyfajta győzelmet éreztem, mivel ötvenet figyelmesen japáztam! Aztán lassan megpróbáltam felemelni a célomat, s nem azért, mert kellett, hanem mert én akartam, és az még a megnövelt komfortzónámon belül volt.
Vraja Bihari dasa: Think small, grow big – Part 4
In: yogaformodernage.com
