Az anyagi világban a név és a forma különbözik, a mangó gyümölcs nem azonos a mangóval. Az ember nem képes megízlelni a gyümölcsöt mindössze azáltal, hogy azt mondogatja: mangó, mangó, mangó. De a bhakta, aki tudja, hogy az Úr Neve és formája nem különbözik, énekli, hogy
Hare Kṛṣṇa
Hare Kṛṣṇa
Kṛṣṇa Kṛṣṇa
Hare Hare
Hare Rāma
Hare Rāma
Rāma Rāma
Hare Hare
és így megvalósítja, mindig Kṛṣṇa társaságában van.
Śrīla Prabhupāda magyarázat
Śrīmad-Bhāgavatam 10. ének, 2. fejezet, 36. vers