Amikor a Kṛṣṇa iránti eksztatikus érzelmek gyümölcsöt hoznak, akkor a következő kilenc jellemző mutatkozik meg a bhakta viselkedésében:
– megbocsátás,
– az időpazarlás elkerülése,
– elkülönülés,
– hamis tekintély hiánya,
– remény,
– vágyakozás,
– az Úr Szent Nevének énekléséből származó íz,
– az Úr transzcendentális tulajdonságairól szóló leírásokhoz való ragaszkodás,
azokhoz a helyekhez való vonzódás, ahol az Úr lakik, mint például egy templom vagy egy szent hely, mint Vṛndāvana.
– megbocsátás,
– az időpazarlás elkerülése,
– elkülönülés,
– hamis tekintély hiánya,
– remény,
– vágyakozás,
– az Úr Szent Nevének énekléséből származó íz,
– az Úr transzcendentális tulajdonságairól szóló leírásokhoz való ragaszkodás,
azokhoz a helyekhez való vonzódás, ahol az Úr lakik, mint például egy templom vagy egy szent hely, mint Vṛndāvana.
Ezeket a jeleket nevezik anubhāvának, az eksztatikus érzelmek másodlagos jeleinek. Abban a személyben nyilvánulnak meg, akinek a szívében az istenszeretet magja gyümölcsözni kezdett.
Śrīla Rūpa Gosvāmī: Bhakti-rasāmṛta-sindhu, 1. hullám, 3. fejezet, 25-26. versek
In: Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta Madhya-līlā 23. fejezet, 18-19. versek
Fordította: Śrīla Prabhupāda
