viṣāde vihvala sabe, nāhika ‘cetana’
tabu preme bule kari’ prabhura anveṣaṇa
dekhena – eka jāliyā āise kāndhe jāla kari’
hāse, kānde, nāce, gāya, bale ‘hari’ ‘hari’
Mindenkit elöntött a bánat és így szinte öntudatlanná váltak, de – mindenfelé bolyongva – az eksztatikus szeretet által ösztönözve továbbb keresték az Urat. Ahogy a parton haladtak, vállán a hálójával egy halászt láttak közeledni, aki nevetett, sírt, énekelt és táncolt, s csak ismételgette a Szent Nevet:
„Hari, Hari!”
