Hogyan remélhetik a bhakták, hogy fejlődnek az odaadó szolgálatukban, beleértve a japát is?
Milyen legyen a a boldogsághoz és a szenvedéshez való hozzáállásuk, amikor ezek a körülmények rendszeresen meglátogatják és zavarják az elmét?
A kezdő gyakorlókat gyakran az anyagi érzelmek hullámai sodorják, melyek zavarják az elmét és megnehezítik a Szent Névre való koncentrálást.
Srila Prabhupada a következő verset "minden bhakta vezérfonalának" nevezte:
tat te ’nukampam susamiksamano
bhunjana evatma-krtam vipakam
hrd-vag-vapurbhir vidadhan namas te
jiveta yo mukti-pade sa daya bak
Kedves Uram! Az, aki komolyan vár Rád, hogy nekiadd indokolatlan kegyed, miközben türelmesen szenvedi korábbi bűneinek visszahatásait és szívével, szavaival és testével tiszteletteljes hódolatát ajánlja, biztosan alkalmas a felszabadulásra, mivel az jogos jussává vált.
E versszak általános értelmezése szerint a bhaktáknak el kell viselniük saját bűneik zavaró visszahatásait és szilárdnak kell maradniuk az odaadó szolgálatban. Várniuk is kell az Úr kegyére és fel kell ajánlaniuk Neki tiszteletteljes hódolatukat szívükkel, szavaikkal és testükkel.
Sacinandana Swami: Nama Rahasya.
The Confidential Secrets of Chanting the Holy Name in Perfection. 49. oldal
