cakṣe dhārā, dehe gharma, pulakita saba carma,
vivarna hoilo kalevara
mūrchita hoilo man, pralayera āgaman,
bhāve sarva-deha jara jara
Szemeimből a könnyek patakzanak, pórusaimból az izzadtság ömlik, s testem csak remeg az eksztázistól, s így libabőrösen sápadttá, színtelenné válik. Közeledik az ájulás és a sokk elhatalmasodik rajtam. Az eksztázis hullámaiban az egész testem összetörik.
Śrīla Bhaktivinoda Ṭhākura: Śaraṇāgati. Śrī Nāma-Māhātmya, 1. ének, 3. versszak