Haridāsa Ṭhākura azt mondja, az Úr nagyszerű bhaktája kiáltja azt, hogy hā rāma, hā rāma, és közönséges életük során a yavanák – habár nem ismerik a hā rāma, hā rāma transzcendentális jelentését – szintén kimondják e szavakat. Nekik azt jelenti, hogy „förtelmes,” a bhakta pedig eksztatikus szeretettel kiált így. Mivel a hā rāma szavak a lelki summum bonum, így a tény – függetlenül attól, hogy yavanák vagy egy nagy bhakta mondja ki e szavakat – ugyanaz, mint ahogyan a tűz egy gyerek és egy idős ember számára is ugyanaz.
Śrīla Prabhupāda magyarázat
Śrīla Kṛṣṇadāsa Kavirāja Gosvāmī: Śrī Caitanya-caritāmṛta Antya-līlā 3. fejezet, 54. vers
