Az Úr Caitanya példáját követve Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Jagannātha darśanáját Purīban távolról, a Garuḍa-stambha mögül, a templom bejáratától tisztelte meg. Ezt így magyarázta:
„A gurunk, Garuḍa mögött állunk majd meg. Jagannātha ránéz Garuḍára, mert Garuḍa a bhaktája. És aztán kegyesen ránkpillant majd.” Miután így darśanában részesült, Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī tovább részletezte, amit korábban mondott:
„Jagannātha nem dṛśya, hanem draṣṭā. Amikor a jīva teljesen megszabadult attól az elképzelésétől, hogy ő draṣṭā, és amikor teljesen megértette, hogy ő Jagannātha dṛśyája, s a léte az Ő élvezetét szolgálja, csak akkor maradhat sevonmukha, és a szeretet szemeivel csak akkor kapja meg valóban Jagannātha darśanáját. Ameddig azt gondoljuk, hogy »Látni fogom Jagannāthát,« addig nem Őt, hanem csak fát, követ, a buddhista irodalomban leírt tárgyat vagy egy, az élvezetünk tárgyát képező antik, kéz nélküli szobrot fogunk látni. A halandó test szemei sosem foghatják fel a saccidānanda-vigrahát. Csak azok kaphatják meg a saccidānanda valóságának darśanáját, akik megvalósították, hogy ők maguk dṛśya, s akiknek a szeme a śāstra hallása vagy a Szent Név éneklése által lát.
Bhakti Vikāsa Swami: Śrī Bhaktisiddhānta Vaibhava. The Grandeur and Glory of Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura.
1. kötet, His Message, Mission, and Personality
