Kezdetben nehéz, ezért fontos nyugodtan ülni és kitartónak lenni, egy órán át, két órán át, három órán át. Amikor pedig az ember megtapasztalja, hogy az elme kilengései és locsogása elcsendesül, lenyugszik, akkor elkezd szert tenni az abhimānára, a lélekkel, s nem pedig a külső, az anyagi energiával való azonosulásra.
Ez aztán létrehoz egy saṁskārát, egy benyomást, amit – mivel az annyira erős – ha csak néhány másodpercig is átélsz, újra meg akarsz majd tapasztalni! Minden nap csinálod ezt a svādhyāyát, önmagad belső tanulmányozását és próbálod megtapasztalni. És lehet, hogy öt-tíz másodpercig sikerül is.
Egy idő után pedig majd csak leülsz japázni és igen hamar közvetlenül ebbe az állapotba jutsz, mert e dhyāna saṁskārái felhalmozódnak és elnyomják a dehātma-buddhi – a testtel való azonosulás – benyomásait.
Śrī Prem Prayojan dāsa: The Japa Project
6. oldal
